Csilli úgy döntött, hogy 5 hosszú hétre megválik tőlünk, és a távoli Egyesült Államokba utazik, hogy beleássa magát a makrobiotikus étkezés és életmód rejtelmeibe. Pár nap NYC után most jó ideig a Kushi Institut vendégszeretetét élvezi. Finomakat eszik, jógázik, shiatsu-zik, és kipihen minket :-) Közben blogot is vezet itt: Biotúra Makromódra
Csilli és unokatesója a Briant Park-ban
Egy igazi makrobiotikus ebéd
Péntek déltől szombat délig a Visegrádi Thermal Hotel-ben időztünk a Nők Lapja Café lazulós rendezvényén - partnerünk, a Sanoma jóvoltából. A meghívó alapján filmforgatásra, szaunázásra, és bulizgatásra készültünk. A filmes játék már a buszon elkezdődött. A hotelbe érkezve rengeteget ebédeltünk, majd kezdődött a forgatás.
A szerencsének és a jó választásnak köszönhetően rövidfilmünket horror műfajban, a következő témák köré csoportosítva kellett elkészítenünk: autó, baba, aktuális (ezek egyébként a Nők Lapja Café rovatai). Két órát kaptunk egy háromperces filmre. A két órából másfelet forgatókönyvírással, jelmezválasztással, sminkkészítéssel töltöttünk, majd elkezdődött maga a forgatás, valóban fergeteges hangulatban.
A szereplők a felismerhetetlenségig átalakítva játszottak a kamera előtt, egyesek megdöbbentően könnyen beleélték magukat a szerepükbe. Végül kis csúszással keészültünk, és a bő vacsora után következett az eredményhirdetés. A díjakat a Nők 
Lapja Café újdonsült főszerkesztője, Nagy Sebestyén adta át. Filmünk két Oscar-díjat is kapott: a legjobb rendező és a legjobb operatőr díját. Természetesen ezt meg kellett ünnepelnünk néhány koktéllal, majd éjszakába nyúló csocsómeccsel. Másnap nehéz volt az ébredés, de otthon büszkén mutogathattuk az Oscar-díjainkat....
Kezdetben még egzotikumnak tűnt, hogy Viktor elkezdett kínaiul tanulni. Tudjuk, hogy a világon minden ötödik ember kínai, de hogy a Fastbridge tagjai közül is az egyikünk az, ráadásul Viktorra esett ez a megtiszteltetés, az mindenkit meglepett. Szóval, Viktor úgy határozott, hogy megpályáz egy ösztöndíjat, nyert így legalább két évig egy kínai egyetemen fog kínai gazdaságtant tanulni. Persze ezt sokáig titkolta, de a felmondási idejének a vége felé már beavatott mindenkit, hogy Kínába keszül, és ezért kezdett el tavasszal kínaiul tanulni.
Vajon megvan még Fatima, vagy Viktor szobatársai magukévá tették a kínai koleszban?
Nagy elánnal szerveztük a júliusi csúszdázást: kinek mikor lenne jó, majd addig-addig bonyolítottuk, amíg végül a Dagály strandon kötöttünk ki. Egy pénteki nap volt, szikrázó napsütés még 4 órakor is. Amikor megérkeztünk a strand bejáratához, felcsillant a szemünk... rég nem jártunk ott. Parkolóhely nuku, kedvetlen pénztáros a fülkében, de mikor beértünk, feltárult előttünk a rég nem látott, de annál kellemesebb emlékeket idéző nagymedence, pancsoló, óriási fák melyek árnyékot adnak a strandolóknak. A főtt kukorica és a vattacukor illata kellemesen szállt a levegőben, a lángososnál hosszú sor, palacsintát már alig lehetett kapni. Gyorsan kerítettünk egy helyet, ahová letettük a cuccot majd belevetettük magunkat a hideg vízbe. Egy fáradt hét után sokként ért bennünket a hideg víz, de hamar feloldottuk, hisz nálunk a móka és a kacagás alapkövetelmény. Idén talán nem bonyolítjuk annyit és a csúszdaparkba is kijutunk :)
Négynapos kenutúrát szerveztünk a Tiszán, bővülő csapatunk összekovácsolása céljából. A túra igazán jól sikerült, ezt bizonyítják a résztvevők véleményei is:
*
Evezünk a vadul hullámzó Tisza kellős közepén, a csónakot keményen dobálja a víz. A túravezető többszáz méterről, a folyó széléről üvölt nekünk, hogy húzódjunk ki a folyó szélére, ahogy ő teszi – és mellesleg összes többi hajóstársunk is. Mire az én bölcs kapitányom (Hegedűs „C.J.” Zsolesz) visszakurjant neki, hangját messze viszi a szél: „Dehogy megyünk, rajta vagyunk az ideális íven!!”
*
*
Legyőztük a háborgó folyamot, a hatalmas hullámokat. megúsztam. Szerencsére szárazon, borulás-mentesen. És örülök, hogy részt vettem, mert adott egy lendületet és beiratkoztam egy úszótanfolyamra :) De ahogy a mondás is tartja: az ember mindig tanul, ez nálam is így lesz ez az úszással... De nem adom fel! :)
*
Gimnáziumi osztálykirándulásaink emlékét idézte fel a nyári csapatépítő Fastbridge kenutúra. Lelkes túravezetőkkel és még lelkesebb csapattal... :) Sátorozás, konzerv májkrém, napközis tea... százévente 1x előforduló giga hullámok a sodrásiránnyal szemben, hólyagos tenyér a több 10 folyamkilométer után, vízbeborulás, de megcsináltuk! És utolsó este vígan szürcsöltük a pálinkát a jacuzziban... :)
*
*
A kenutúra legjobb része a kenunk Tiszába borulása utáni kellemes, hűsítő egy perce volt. Addig fel sem merült bennem, hogy a hideg, szeles időben belecsobbanjak a vízbe, de mikor beborultunk, rájöttem, hogy a víz hőmérséklete tökéletesen alkalmas egy kis pancsolásra....
*
Miután megvolt a borulás, aztán az életmentés (Verus visszahelyezése a kenuba :), és aludtunk egyet a parton a párzó kutyák között, végre értünk jött a szervező csapat, hogy autókkal elvigyenek minket Abádszalókra, amit már nagyon vártunk. És akkor ott az autóban felcsendült a dal, mely végül Gabi kedvenc száma lett 2009-ből (értsd: utálta), és ez nem más, mint az Inna: Hot c. opusz. Ekkor hallottuk először a 2009-es nyár legnagyobb slágerét, és nagyon passzolt az egész délutánhoz. Azóta amikor ezt a számot halljuk egy buliban, tuti hogy felhívjuk Gabit, hogy „Szeva Gabi, szerinted mi szól?”
